Suszter Ferenc gondolatai az FMBB világbajnokság után
A pontokon túl….
2023. április 11-16. között került megrendezésre az FMBB világbajnokság Romániában, Nagyváradon. Az a megtiszteltetés ért, hogy ismét bíróként vehettem részt ezen a rendezvényen, immár 3. alkalommal.
Szeretnék ez úton is gratulálni a magyar versenyzőknek, akik ismét igazolták az itthon folyó kiképzői munka színvonalát és eredményességét.
Azt hiszem kis szerencsével a csapateredmény még szebb lehetett volna, de ami ennél fontosabb a bíró kollégákkal történő beszélgetés során kiemelték a magyar kutyasport fejlődését az elmúlt évtizedekben, illetve, hogy a magyar kutyák adottsági- és képzettségi szempontból az élmezőnyhöz tartoznak.
Nagyon örültem a két magyar versenyzőnek a fináléban, és kicsi szerencsével többen is bekerülhettek volna. Nagy eredmény, hogy Váradi Emi a finálé legjobb teljesítményét nyújtva feljött a 6. helyre.
Most így utólag elmondhatom, hogy voltak félelmeim előzetesen a nyomterület minőségével és mennyiségével kapcsolatban. Romániában tudomásom szerint nem volt ilyen léptékű munkakutyás rendezvény és IGP sportban nincs is jelentős bázis Romániában.
Az adott reményt, hogy a nyomfektetést és nyomkövetés koordinációs feladatait a Magyarországon több nagy rendezvényen is „kipróbált” gárda vállalta, és utólag elmondhatom, hogy nélkülük azért elég nagy káosz lett volna.
A nyomterület minősége jobb volt, mint amire én előzetesen számítottam. Birkák által „rendben tartott” legelőterület volt, melyben az egyik nehézség az volt, hogy számos vadrózsa bokor tarkította a területet, melyeken egyetlen esetben sem ment keresztül nyom, de volt olyan terület rész amit nem is lehetet használni mert olyan sűrűn nőttek egymás mellett a bokrok.
A másik probléma ezekkel a kicsi bokrokkal az, hogy ha a kutya elkezdett körözni, jó eséllyel beletekerte magát és mivel erre kevés kutya és kutyavezető volt felkészülve, így volt, aki nem is tudta tovább indítani a kutyát miután kiszabadította a pórázt.
A legelőn található nem túl nagy mennyiségű birka ürülék is okozott néhány kutyának gondot, főleg, ahol az élelem motiváció volt az elsődleges. Ezek a kutyák egy idő után elkezdték enni az ürüléket, volt olyan kutya, ami a végén már szabályosan habzsolta!
Az elmúlt időszak csapadékosabb időjárása és a hóolvadás miatt nagyon puha volt a föld, helyenként állt némi víz a fű között, de ez kevésbé zavarta a kutyákat.
A sáros talaj miatt azonban a területre nem lehetett behajtani autóval. Az is előfordult, hogy a terepjáró is elakadt azon a részen, amit többször használtunk útként.
Azt hiszem a versenyzők többségében ezen a világbajnokságon ez a 2-3 km hosszú „gyalog túra”, ami életre szóló emléket okoz majd, ha visszagondol a nyomkövetésre.
Igyekeztünk figyelni arra, hogy mindenkinek legyen ideje pihentetni a kutyát, több állomáson is, így átlagban 30-45 perccel a nyomkövetés előtt a kutyákat már ki kellett venni az autóból. Láthatóan ez sok kutyának szokatlan volt, nem voltak felkészülve arra, hogy 15 perc séta majd 1 megállót követően újabb séta után nyomkövetni kellene. A gazdák egy része is kifáradt ettől a néhány kilométeres sétától, itt azét látszott, hogy sokan nem kirándulnak a kutyáikkal. 😊
A nyomot koordináló Tóth-Horváth Brigitta, illetve Pityinger Józsi és Dér Gyula nagyon profin megoldották a feladatot és elmondhatom, hogy minden versenyző inkább 2 perccel hamarabb tudott indulni mint 2 perccel később, a kiírt időponthoz képest. A nyomfektetők Tóth Ferenc (Árnyék), Kasza Alex, Szíjártó Norbert tapasztalatuk segítségével nagyon profin kimérték és kijelölték a területeket, így egy esetben se fordult elő, hogy az eltévedt versenyző másik nyomot keresztezett volna, vagy hogy a nyomfektetők keresztezték volna egymás nyomát. Nagyon profi munka volt!Érdekes volt látni, hogy a Cseh kollégám Jirka milyen izgatott volt az első reggel és mindenképpen látni akarta a nyomfektetést. Mondtam is neki, hogy szerintem rendben lesz.
Az elő nap után teljesen megnyugodva mondta, hogy ezek a fiúk profik! Nincsen szükség arra felügyeljük a munkájukat!
A tapasztalt nyomfektetők nagyon ügyesen segítették a tapasztalatlanabb nyomfektetők munkáját, így ők is hibátlan munkát végeztek. Köszönet Nagy Lajosnak, aki amellett, hogy obedience-ben versenyzett még nyomfektetőként is közreműködött.
Külön ki szeretném emelni Szikora Tamás munkáját, aki bár tapasztalatlanak számított ezen a téren, mégis profikat megszégyenítő pontossággal követett minden egyes kutyát és találta meg azokat a tárgyakat, amiket a kutyáknak nem sikerült. Tette mind ezt nagyon szerényen és nagy szakmai alázattal! A munkája minőségét a bíró kollégám is kiemelte, mivel nagyon fontos volt, hogy azoknak a versenyzőknek is meg tudjuk mutatni merre ment a nyom, akiknek a kutyája nem volt képes kidolgozni azt.
Aminek nem örültem a nyomterülettel kapcsolatban az a rendelkezésre álló terület nagysága!
Sajnos a nyomok mérete inkább az IGP II-es nyomot idézte, és voltak olyan nyomok, ahol a nyomszárak nagyon rövidek voltak. Azoknak a kutyáknak, akik nem az orrukkal, hanem a „memóriájukkal” mentek a nyomon azoknak ez különös nehézséget okozott.
A rövid fű és a változatos terep életszerű nyomkövetéshez hasonló helyzetet teremtett, így aki próbálta „segíteni” a kutyája munkáját a pórázon keresztül az rendre pórul járt, mivel a nyomok a legtöbb esetben nem voltak láthatóak.
A versenyek végén igyekszem átgondolni mi az, ami jól sikerült, milyen irányvonal, amit a nálam eredményesebb versenyzők képviselnek és merre érdemes tovább menni. Azonban azt is át kell gondolni, hogy mik voltak azok a dolgok, amik nem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna és vajon ennek mi volt az oka.
Kutyavezetőként ez nagyon fontos a továbbfejlődés szempontjából, de szerintem trénerként, vagy bíróként sincsen ez másképp!
Talán, ami jelentős különbség, hogy míg kutyavezetőként csak saját magunkért, és a kutyánkért vagyunk felelősek, trénerként a versenyzőinkért, addig bíróként tulajdonképpen az egész sportért. A nemzetközi és hazai bírói képzésnek is fontos mondata volt számomra, hogy a bíró feladata a tanító szándékú objektív kritika, amit bírálatnak is nevezhetünk.
A szabályzat szellemiségének megfelelő irányba történő terelése a kutyakiképzésnek számomra fontos feladat, azonban ez a szabályzat azon oldalántalálható, amit a legtöbben átlapoznak, mivel ez a preambulum.
Amikor ezt először figyelmesen elolvastam akkor két dolgot állapítottam meg. Az első dolog, ami feltűnt,hogy ezt idealista emberek fogalmazták meg, a másik pedig, hogy jelenleg a sport nem erről szól a legtöbb esetben.
Miért tartom fontosnak ezzel foglalkozni?
Talán mert ha az itt megfogalmazott elveknek meg tudunk felelni akkor hosszútávon is fent maradhat a kutyakiképzésnek ez a formája, ha viszont nem tudunk változni akkor ez a sport is úgy jár majd, mint a dinoszauruszok.
A beszámolómban nem a statisztikai adatokról szeretnék beszélni, hanem inkább a pontok mögött található bírói elvekről melyet igyekeztünk következetesen tartani a verseny során.
Az idén ismét, mint nyomkövető bíró vághattam bele a 4 napos munkába. Nagyon kíváncsi voltam, hogy változtak-e a munkák a 2019 évi FCI Világbajnokságon látottakhoz képest, illetőleg az itt szerzett tapasztalatokat hogyan tudom majd alkalmazni ezen a rendezvényen, ahol „2 bírós rendszer” van.
A nyomkövetés feltételei, mint ahogyan írtam is itt teljesen mások voltak, mint Ausztriában az FCI világbajnokságon.
Örömmel tapasztaltam, hogy sokkal kevesebb kedvetlen kutyát láttam, mint 4 évvel ezelőtt. Viszont igazán intenzíven kereső és nyomkövetőt is. Azt gondolom, hogy az egyes fogalmak jelentése az engedelmes és őrző-védő ágazatban jelentősen „formálódott, változott” az évtizedek során, addig ugyan ez a változás a nyomkövetésben nem, vagy csak kis mértékben volt jellemző. Talán, hogy érthetőbb legyen mire is gondolok nézzük meg ezt a szabadon követés példáján.
A régi idők videó felvételein a kutyák „körülbelül” a gazda mellett mentek és akkor ez volt, amit szabadon követésnek hívtak. Aztán egyre inkább a pontos követés lett a cél, ahol a kutya egy pozíciót tartva halad a gazda mellett, ezekben az időkben ezt jó részt „mechanikus képzéssel” oldották meg.
Aztán a 80-as években már ilyen módon sok kutya ment a versenyeken és a koncentrált menetelés is egyre inkább követelmény lett. A bírói értékelésben itt már többször hallani a „pontos, koncentrált” kifejezést. A következő „új elem” az értékelésben a „motivált és örömteli” kifejezések voltak, amit azért a 80-as évek végén így értékeltek, azért arról már jelentősen más véleményünk van, ha visszanézzük ezeket a munkákat!
Az 1990-es évek közepétől egyre több kutyán már látszott a motiváció, az akarat, és sokuk ugrált a gazda mellett vagy éppen nagy igyekezetében úgy ment láb mellett, hogy szinte lépni is nehéz volt tőle!
Újabb 10 év elteltével már a kutyák „visszakerültek a helyükre” és maradt a motivált, koncentrált követés, de igazán felszabadultan és mellette pontosan követő kutyát ritkán lehetett látni! Az akkor egyik legnépszerű kiképzési elmélet a motiváció és „technikai kényszer” egyensúlyban tartásáról szólt.
Az így képzett kutyák már sok szempontból megfeletek a „mai elvárásoknak” azonban, ha a „technikai kényszer” látható a napjainkban a munkában, akkor hiába a többi eleme hibátlan a szabadon követés minősítése „JÓ” lesz.
A nyomkövetésben is ennek kell a célunknak lennie, olyan kutya, amelyik látható kényszer alatt dolgozik nem kaphat „átlagosnál jobb” minősítést, hiába pontosan megy a nyomvonalon!
Azt gondolom, hogy akik ma kitűnő szabadon követést tudnak tanítani a kutyájuknak, azok nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a motivációra, a hangulatra és a pontos jutalmazásra.
Véleményem szerint ezeknek a gondolatoknak kell jellemeznie a modern szemléletű kitűnő nyomkövetést is!
Azonban azt is látni kell, hogy bár a kitűnő munka a legtöbb sportkutyás célja, azonban komolyabb versenyeken mégis ritkaság számba megy, legyen szó bármely pályán végrehajtott ágazatról.
A nyomkövetés volt, és mai napig is az az ágazat, ahol a legkönnyebb és a legnehezebb is lehet egyszerre a kitűnő minősítés megszerzése ugyanazon kutyával.
Nagyon sok tényező, aminek az együttes megléte esetén van esély arra, hogy nyomkövetés kiemelkedően sikerüljön. A három legfontosabb szempont a kutya képzettségi szintje mellett a nyomterület, a nyomfektetés és az időjárás.
Bíróként célul tűztem ki, hogy azok a kutyák, amelyek motiváltan és önállóan, jó technikával követik a nyomot és probléma esetén intenzíven, de mégis higgadtan igyekeznek megoldást találni, azok kedvezőtlenebb körülmények esetén se legyenek hátrányba a „kedvetlen robotokhoz” képest, akik kedvező körülmények esetén „lerajzolják” a nyomformát.
A nyomkövetés a valódi helyzetekben szinte mindig a találni akarásról és a probléma megoldási képességről szól.
Szolgálati kutyavezetőként minden esetben „vakon” kell bíznom a kutyában és követnem vagy szükség esetén bíztatnom, de soha sem irányíthatom.
Számomra ezek az értékek, melyeket a munkakutyáknál látni szeretnék bíróként is. Aztán pedig ehhez kell társulnia a szabályzatban megfogalmazott technikának, ami az intenzív kereső viselkedés, koncentráció, mélyen tartott orr, vagy a szabályos tárgyjelzés.
Érdekes, hogy ez az elv őrző- védő munka során már teljesen elfogadott, míg nyomkövetés során sokan a „formát” fontosabbnak vélik a tartalomnál!
Az őrző-védő munka során egy tisztán zsákmányból dolgozó szépen fogó és „jutalmat kérő” kutya munkáját már egy bíró és versenyző se értékelné nagyon jóra vagy kitűnőre!
Addig nyomkövetés során rendszerint látom, hogy a „formát a puha szántásban szépen lekövető” közepes motivációval ballagó kutyát mely a jutalom falatok reményében azért szaglássza a talajt rendszerint magas minősítésre értékelik!
Aztán sok esetben ez a kutya egy nehezebb talajon el se indul. Vagy nem ér a nyom végére.
Azon dolgozom, hogy a nyomkövetésben hasonlóan az őrző-védő munkához olyan értékeket tudjunk kiemelni, amelyek javítják ezen fajták alkalmasságát erre a feladatra.
A mostani FMBB-n a csapatvezető megbeszélésen is elhangzott, amire Edgar külön is felhívta a bírók figyelmét, hogy a kutya azon képességeit is értékeljük,melyek a képzésen túlmutatva az öröklött adottságokat is tükrözik. Azért, mert az itt jól szereplő kutyák a tenyésztésbe is nagyobb szerepet kapnak és így jelentősebb befolyásuk lesz a fajta jövőét illetően.
Azt gondolom, hogy ezt a nyomkövetésnél sikerült megvalósítani és olyan kutyák érték el a nagyon jó vagy kitűnő minősítést melyek ebben az ágazatban a modern szemléletű és magas szintű tréning mellett kiemelkedő adottságokkal is rendelkeznek.
Az igazsághoz tartozik, hogy a magasabb „JÓ” minősítést elérő versenyzők között bőven akad még olyan, akinek a kutyája nagyon tehetséges, de itt egy-egy olyan hiba vagy nehézség becsúszott, ami a magasabb minősítés elérését akadályozta. Azonban ez valószínűleg a többi ágazatban sincsen másképp és nem von le a kutya vagy a képzés értékéből, ezt hívják pechnek! Azonban ezekben az esetekben a képzési irány nagyrészt helyes és nem érdemes rajta jelentősen változtatni!
Fontos, hogy ezekben ez esetekben én a bírói értékelés során ezt mindig kihangsúlyoztam, mint ahogy azt is, ha a kutyán látható volt a stresszes viselkedés vagy motiválatlanság.
Az utóbbi esetben viszont javasolt lehet meggondolni, hogy más úton vagy módszerrel kellene foglalkozni a kutyával, úgy hogy az számára is egy kedvező állapotot hozzon, és élvezettel gondoljon a nyomkövetésre!
Nagyon örültem, hogy együtt dolgozhattam ezen a rendezvényen JirkaTichy bíró kollégámmal és sikerült egy egységes gondolkodásmódban megegyeznünk.
Kölcsönösen tanultunk egymástól, azt hiszem ez után a közös munka után egy újabb olyan bíróval lett gazdagabb az IGP kutyás társadalom, aki nem csak a „formát”, hanem a „tartalmat” is értékelni fogja a jövőben nyomkövetés ágazatban.
Remélem ez a kicsit hosszúra nyúlt beszámoló nem untatta nagyon azokat, akik vették a fáradságot, hogy végig olvassák. Ez a beszámoló egy kis segítséget is nyújt ahhoz, hogy hogyan válasszunk módszert a nyomkövetés tanításához a jövőben!
